A 2024/25-ös idényben az egy évvel korábbihoz hasonlóan négy egyesület öt csapata képviselte vármegyénket az NB-s csapatbajnokságokban, és akárcsak a 2023/24-es évadban, ezúttal is nagyszerű eredményeket értek el. A Tatai Atlétikai Club az NB I-ben és az NB II-ben is megvédte a címét, utóbbi bajnokságban az Esztergomi Asztalitenisz SE és a Vértesszőlősi SE is kiharcolta a bennmaradást. Az NB III-ban pedig a Dág KSE csapata bronzérmet tudott szerezni. Lássuk, miként látták a csapatok az elmúlt idényt!
NB I. Nyugati csoport:
Tatai AC I. – 1. helyezés (18 győzelem, 0 döntetlen, 0 vereség)
A csapat tagjai: Epinger Márton, Béres Szabolcs, Daru Zsolt, Bak Imre, Senkál Lajos, Simon Ferenc
Történelmi siker, hiszen pontveszteség nélkül védtük meg bajnoki címünket. Az is ritkán fordul elő, hogy az eredményességi rangsorban egy U21-es játékos – Epinger Márton – végezzen az élen, aki mindössze két mérkőzést vesztett egész évben, mögötte ráadásul Béres Szabolcs zárt az egyéni ranglistán.
Mégsincs hangos ünneplés, semmilyen lámpa nem világít. Az Élet felülírta azt, mit szerettünk volna. Számunkra, az egyesületünk számára hatalmas veszteség Simi (Simon Ferenc) elvesztése. A pingpongos zászló Tatán most félárbócon van. Csendben, méltósággal gyászolunk. Rendhagyó módon Áprily Lajos A csavargó a halálra gondol című versével és a Simi búcsúztatóján elhangzott beszéddel értékeljük az idei évet…
Simi!
A vers rólad szól. Rólad az emberről és a pingpongosról. Az Almási téri indulástól a Szőnyi úti befejezésig. Egy olyan emberről, aki nem ismerte sem a megalkuvást, sem a lehetetlent. Nem kért és nem is adott érdemtelenül semmit senkinek. Nem kereste a rövidebb utat az erdőn át, nem próbálta a könnyebbnek tűnő megoldásokat, ment előre, s ha kellett irtotta a bozótot maga előtt.
Nem tudom, hogy hívő voltál-e vagy vallásos. Úgy gondolom, a te hited az elvégzett munkában volt és abban, hogy segíteni kell mindenkinek: az amatőrtől a válogatott versenyzőig – aki megérdemli és hajlandó tenni érte. Többen tudjuk, hogy egy hatalmas kereszt volt a hátadra tetoválva. Stigma, amit te varrattál magadra. Hordtad a saját életed és cipelted a magyar asztalitenisz keresztjét.
A sors igazságtalansága, hogy nem kaptad meg sem játékosként, sem edzőként azt a bizalmat, megbecsülést, amit megérdemeltél volna. Kimondom: a magyar asztalitenisz tragédiája, hogy irigységből, önös érdekekből vagy emberi gyarlóságból nem használták fel azt a tudást, ami benned volt. Nem, te sohasem voltál az az ember, aki elmegy bejelentkezni, bemutatkozni az aktuális mindentudóknak. Aki üzenget másokkal. Azt mondtad: „Ha kellek, tudják, hol találnak!”
Az utolsó néhány évben Tatára hozott a barangolásod. Játékosként és edzőként három bajnoki címhez segítetted a csapatot. Palléroztad azt a lányt, aki 10 évvel ezelőtt remegő lábbal bújt volna az asztal alá egy nyári edzőtáborban, amikor megpillantott, hogy válladon a fantás üveggel odacsoszogsz. Csak annyit mondtál: „Mi van, Őzike? Látom, be vagy szarva!”
Jöttél hozzánk péntekenként, hogy azokkal a gyerekekkel játssz, akik azóta is várnak. Várják a Nagy Bajnokot. Hiányzol nekik, ahogy nekem is. Sosem voltam a főnököd, mert az ember nem főnöke a mentorának, a barátjának. Nem az emlékekről anekdotáztál, hanem a jelenről és a jövőről beszélgettünk. Mit, hogyan kellene jobban csinálnunk. Az idei idényzárón éreztem először rajtad: elfogadtad, hogy mi legyünk a pingpongos családod.
Ennek a közösségnek a nevében kell most búcsúznom tőled és sok erőt kívánok a családodnak, Zsuzsinak és a lányodnak, Briginek. Jó utat barátom, vigyázz mindannyiunkra onnan fentről!
(Lukács Csaba, szakosztályvezető)
NB II. Északnyugati csoport:
Tatai AC II. – 1. helyezés (15 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség)
A csapat tagjai: Adamik Csenge, Pattantyús Petra, Barassó Máté, Nagy Balázs, Varga Bence, Simon Ferenc, Lukács Csaba
Idén 5 fős kerettel vágtunk neki a bajnokságnak. A tavaszi félévben volt ugyan, hogy egyetemi elfoglaltságok vagy betegségek is befolyásolták a csapat összeállítását az egyes mérkőzéseken, de összességében úgy gondolom, hogy egy egységes csapatként értük el előkelő bajnoki címünket. Ebben többek között jelentős szerepet játszott Nagy Balázs csapatkapitányként betöltött szerepe és (az egyéni ranglistán 2. helyet érő) 85%-os eredménye is. Kulcsfontosságú volt, hogy ha valaki gyengébb napot fogott ki, a többiek képesek voltak kiegészíteni, és győzelemre vinni a csapatot. Ennek köszönhetően a szezon során mindössze két vereséget szenvedtünk el, ami úgy gondolom felülmúlta előzetes elképzeléseinket.
A következő szezonra várhatóan változik majd a csapat összetétele, ugyanis Csenge és Bence sajnos már nem fognak velünk tartani, de bizakodva tekintünk előre, és reméljük, hogy ugyanilyen szép eredményekkel és a megszokott jó hangulattal folytathatjuk a játékot. „Harcra fel, győzni kell!”
Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy mind a tavalyi, mind az idei év során Simon Ferenc is segítette csapatunkat. Halálhíre az egész csapatot megrendítette. Nyugodj békében, Simi!
(Pattantyús Petra, játékos)
Esztergomi Asztalitenisz SE – 6. helyezés (7 győzelem, 0 döntetlen, 11 vereség)
A csapat tagjai: Petkovics Barnabás, Váli Zsolt, Dr. Pálinkási Csaba, Szklenár Máté, Horváth Ákos, Fekete László, Haraszti Jenő
A 2024/25-ös szezonban az előző idényben elért rekordhelyezést, azaz a 6. hely megszerzését tűztük ki célul. Célunkat elértük, így több év kiesés elleni küzdelem után már másodszor sikerült a középmezőnyben végezni. Annak ellenére, hogy a kiesés réme nem fenyegetett bennünket, ezáltal idén is nyugodtabban tudtunk asztalhoz állni, az utolsó fordulóig izgalmas bajnokságon vagyunk túl. Olyannyira, hogy a legutolsó fordulóban a végül 5. helyezett EVO ASE elleni győzelemmel sikerült pontszámban utolérni az akkor még előttünk álló Dunakiliti csapatát, akiket végül egy hajszállal sikerült megelőznünk.
Az egyéni eredményeket tekintve egységes csapatkép látható, bízunk benne, hogy a következő idényben is legalább ilyen sikeresen tudunk majd szerepelni. Hajrá, Esztergom!
(Horváth Ákos, szakosztályvezető)
Vértesszőlősi SE – 8. helyezés (4 győzelem, 1 döntetlen, 13 vereség)
A csapat tagjai: Szakál Béla, Sátori Róbert, Illés Roland, Kaposi Péter, Saláta Ferenc, Kovács Milán, Baloghy Péter, Tarnóczi Dávid
Az NB III 2023-as bajnoki címe után még nem, a 2024-es első hely után viszont már vállalták a szőlősiek az indulást az NB II-ben. Saláta Ferenc sérülése miatt Sátori Róbert leigazolása ellenére is csupán négy alapembere maradt a csapatnak, így többször is a vármegyei I. osztályú együttesből kellett feltölteni egy-egy meccs résztvevőit. A két közvetlen rivális (a Beloiannisz és az Ajka) ellen viszont veretlen tudott maradni a Vértesszőlős, amely Dunakilitiből is elhozta a pontokat, így a tízcsapatos bajnokság nyolcadik helyén zárt.
NB III. Közép-Dunántúl:
Dág KSE I. – 3. helyezés (10 győzelem, 3 döntetlen, 5 vereség)
A csapat tagjai: Szikora Márton, Szikora Kristóf, Jókai Csongor, Szikora Ágoston, Szikora Bence, Varga László, Pósfai Zsolt, Lénárt Péter
Egy idénnyel korábban a negyedik helyen zárta a bajnokságot a csapat, és az első három fordulóban elszenvedett három vereség után úgy tűnt, ezt a 2024/25-ös idényben nem sikerül felülmúlni. Az együttes a középmezőnyben telelt, a tavasz azonban parádésan sikerült: az utolsó hat meccséből ötöt is megnyert, így a 2021-es bajnoki cím óta a legjobb eredményét érte el a csapat az NB III-as bronzéremmel. Szikora Márton a 89%-os teljesítményével az egyéni ranglistán is a harmadik helyen zárt.
(Pósfai Zsolt, szakosztályvezető)
